December 6, Mikulás…

A mi mai Mikulásunk egyszerre legenda, és egyszerre valóságos személy is. A keleti egyház egyik fő szentje, egyben Oroszország, Szerbia, Horvátország, továbbá a kereskedők, a pékek, a tengerjáró emberek és természetesen a gyermekek védőszentje.

Életére utaló hiteles adatokat egy bizonyos János nevű, konstantinápolyi és egy András nevű krétai szerzetesnél találunk a 7. századból. Ezek szerint Szent Miklós, valamikor 270-286 között Patara-ban, a mai Törökország területén született. 19 éves korában nagybátyja Miklós, az akkori Myra-i püspök szentelte pappá. Pappá szentelése után a sioni kolostor apátja volt. Ebben a minőségében a 310 körüli keresztyén üldözések idején őt is elfogták és megkínozták. Később nagybátyját követte a myrai püspöki székben. Haláláig, kb. 350-ig ő is myra püspöke volt. Hogy melyik év melyik napján halt meg, nem tudjuk pontosan. A hagyomány szerint december 6-án temették és ez lett az emléknapja. Pappá szentelésekor Szent Miklós, meglehetősen nagy családi vagyonát felosztotta a szegény gyermekek között. Ezáltal ő lett a jóságos, ajándékosztó Mikulás, kinek kultusza először a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki. A muszlimok első kis-ázsiai betörésekor, 1087-ben itáliai kereskedők Bari városába vitték csontjait. Ezzel a legenda átterjedt Olaszországra is. Az ereklyék ma is az ottani Szent Miklós templomban vannak. A hatalmas ismertség és népszerűség ellenére 1968-ban ő is a naptárból törlendő szentek listájára került. Ez kultuszának nem ártott, mert máig is a katolikus egyház minden bizonnyal leggyakrabban emlegetett, és közkedvelt szentje maradt.

Szent Miklós a hajósok védőszentje is volt. Sok hajón ma is ott áll szobra, vagy függ a képe, mert a legenda szerint, amikor három zarándok hajója viharba került és ijedtükbe imádkozni kezdtek, hirtelen megjelent a kormánynál maga Szent Miklós és biztos kézzel nyugodt vizekre vitte a bárkát. Így aztán a 15. századtól németföldön elterjedt az a szokás, hogy a gyerekek papírból, vagy más anyagból egyszerű hajókat eszkábálnak, és tesznek az ablakba, hogy abba rakja a Mikulás az ajándékot. Ezeket a kis hajócskákat váltották fel azután a cipők, zoknik és harisnyák stb.

Mikulás-napi sváb népszokások

A középkori Európában szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklósról. Kezdetben a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Az idők folyamán ezt a szerepet felnőttek vették át. Ebből alakult ki azután, az a szokás, hogy az ünnepnap előestéjén, Szent Miklós házról-házra jár és vizsgáztatja, dicséri és ajándékokkal halmozza el a gyermekeket, vagy éppenséggel megfenyíti és megbünteti őket. Ez utóbbit – mármint a büntetés feladatát – az idő múlásával átvette a Mikulást kísérő alak, akit leggyakrabban Knecht Ruprecht névvel illetnek. De nevezik őt Svarczer Peter, Großteufel, Hans Trapp, Hanz Muff, Krampusz, Klaubauf néven is. A Mikulást kísérő Krampusz nehéz csizmát visel és kezében leginkább virgácsot tart. Néphit szerint a rossz gyermekeket zsákba dugja és elviszi magával.

Szászországban pl. a Krampusz nem egy kellemetlen alak, hanem ő maga a karácsonyi ajándékok kiosztója. A Mikulás és a Krampusz tulajdonképpen a jó és rossz hatalmat testesítik meg ilyenkor.

Korábban karácsony helyett Szent Márton napján ajándékozták meg a gyerekeket, majd ezt az ajándékosztást a fiúgyermekek számára december 6-ra, Szent Miklós halálának évfordulójára, a leánygyermekek számára pedig december 13-ra Szent Luca napjára helyezték át.

Mikulás napja fokozatosan kiszorított minden más ajándékozási napot a téli időszakból. Kizárólagos ajándékosztó szerepének a reformáció vetett véget. A 16. században egyházi rendelkezésre az Úr születésének napja, a Szent Este vált ajándékozó nappá, és az újszülött kis Jézus lett az ajándékok hozója, Szent Miklós pedig attól kezdve, csak „kis ajándékokkal” lepheti meg a gyermekeket.

Az ajándékok kezdetben alma, dió, szelídgesztenye és szárított gyümölcsök voltak. Később ezek mellett megjelent a gyümölcskenyér, a Kletzenbrot, a fűszeres sütemény a Spekulatius és a Szent Miklóst ábrázoló édes, vagy mézes tésztájú kalácsok. A középkorban a virgács a szófogadatlan gyermekek fenyítő eszköze volt. Bár egy ősi pogány szokás szerint a vessző ütése, „szerencsehozó” jelként élt a nép körében.

Az alma és mostanság oly népszerű narancs, vagy mandarin tipikus mikulási ajándéknak számít. Ezek ugyanis azokat az „aranygyümölcsöket” szimbolizálják, melyeket Miklós a legenda szerint három szegény, eladósorban levő lánynak adott.

A gyermekek számára a Mikulás eljövetele még mindig egy különleges élmény. Sok családban szokás, hogy a szent látogatására ünnepi pompába öltöztetik a lakást. A szobák egyik legismertebb mikulás-napi dísze a vázába állított édességekkel ékesített virgács, de az ünnepnapra készített mézeskalács házikó is ismert és közkedvelt dísze ilyenkor a háznak.

A gyermekek az ünnep előestéjén december 5-én állítják az ablakba, vagy az ajtó elé a cipőiket, csizmáikat, kosárkákat, tányérokat, hajókat, hogy a jószívű szent azokat ajándékokkal rakja teli. A hosszú, fehérszakállú Mikulás leggyakrabban piros püspök palástot és mitrát (püspöksüveget) visel.

A korábbi időkben a piros ruha mellett a kék, a lila, a zöld és az aranyszínű is, szokványos volt.

S most álljon itt néhány recept:

Gyümölcskenyér     

- 300 g vaj
- 200 g cukor
- 6 tojás sárgája
- 300 g liszt
- 6 tojás fehérje habnak
- 100 g cukor
- ½ kávéskanál őrölt koriander, szegfűbors, szerecsendió, fahéj
- 200 gr szárított apróra vágott füge
- 100-100 gr szárított apróra vágott sárgabarack, almakarika, mazsola, cukrozott citromhéj, cukrozott narancshéj
- 100 gr durvára vágott mandula, dió, mogyoró

A vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a 200 g cukrot, a tojás sárgáját, a lisztet, a tojásfehérjét, és a 100 g cukrot, összekeverjük, hozzáadjuk még a többi szárított, összevágott gyümölcsöket, a fűszereket

Vajazott, lisztezett sütőformába öntjük, és 180 fokon kb. 70 percig sütjük. Próbatűvel megszúrjuk, és ha nem ragad a tűre, akkor kész.

Sütőből kivesszük és hűlni hagyjuk.

Fűszeres sütemény Speculatius   

- 500 g liszt
- 200 g barna cukor
- 2 egész tojás
- 200 g vaj
- 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, kardamom,
- 1 kávéskanál őrölt fahéj
- 100 g őrölt mogyoró

Omlós tésztát készítünk: a lisztbe, cukrot, egész tojást és hideg vajat, a fűszereket és a mogyorót tesszük. Majd gyorsan összedolgozunk, nehogy megpuhuljon a tészta. Fóliába tekerjük és kb. ½ órára hűtőbe rakjuk.

Közben a tepsit kikenjük, lisztezzük.

A formát kilisztezzük. A tésztát a hűtőből kivéve kis adagokban belenyomkodjuk a formába és a kimaradt tésztaszéleket levágjuk. A formából kiütjük a tésztát és sütőlapra tesszük. Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 15 percig sütjük.

Karácsonyi mézes  

- 25 dkg méz
- 1 egész tojás,
- 1 citrom reszelt héja
- 2 késhegynyi őrölt fahéj
- 4-5 finomra tört szegfűszeg
- 30 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor

A melegített mézet, a tojást, a citrom reszelt héját, a fahéjat, a szegfűszeget, a liszttel elkevert sütőporral összegyúrjuk. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, és különféle vágókkal kiszúrjuk. Vajazott tepsibe tesszük, és cukros vízzel megkenve, hámozott mandulával díszítjük. Közepes tűznél sütjük.

Bátorságot és türelmet az elkészítéshez, és sok örömet az ünnepléshez.