A 2010-es Orbán napi borünnep Farkas Ferenc festőművész kiállításának megnyitójával indult.

A kiállítást Alföldi Albert a Borok és Művészetek Házának tulajdonosa nyitotta meg, egy olyan levél felolvasásával, amit Matteo Massagrande olasz festőművész írt a megnyitóra:

" ... Messziről jött levél

Drága Feri,

na, eddig könnyű volt... Az érettség, a művészet világában nagyon furcsa dolog. Sok művész számára a harmincadik életév betöltése kreativitásuk végét jelenti. Mások betöltik a negyvenet és még távol állnak elképzeléseik megvalósításától.Van, aki szinte szétégeti iszonyú gyorsasággal, amit el akar mondani, megint mások egyre csak nőnek, lassan, hosszúra nyúlt életükben. Van Gogh alkotói íve 28 évesen kezdődött és 37 évesen elhalt. Rimbaud 21 éves korára mindent elmondott, Tiziano 90 évesen festette remekműveit.

Immár 15 éve ismerlek - örömmel teli, rokonszenves, segítőkész és ironikus jellemed mögött viharos lelket láttam, amely azon dolgozott, hogy erős és biztos vágányra terelje a belül égő kreativitást és elvezessen végre a kifejezés szabadságához. Ezt a harcot mindig láttam a munkádban, minden képeden. Volt közöttük igen nagyon szép is.

De most mást látok. Fényt. Látom a kommunikálás örömét, az élmény-átadás örömét, beszélgetsz végre azokkal, akik a képedet nézik. Látok színeket, amelyek végre a te bensődhöz igazodnak. Aki nem ismeri ezt a mesterséget és a csak, a bekeretezett, falra akasztott végeredményt látja, nem tudja mennyi átgondolás, variáció, újrakomponálás és próbálkozás előzi meg azt a pillanatot, amikor a kép végre őszinte lesz.

Eddig remekül elbújtál technikai ügyeskedések mögé, (egyik másik nem könnyű - ez igaz - de azt meghagyjuk a festőknek, a művésznek az nem elég)de soha nem mertél meztelenségbe öltözni. Lemezteleníteni a lelket: ez a művészet lényege. Technikai felkészültség, intellektuális tudás és érzelmi érettség, de leginkább bátorság kell ahhoz, hogy a művész merjen önmaga lenni a vásznon. Ez nem könnyű, tudjuk mi ezt mindannyian, de a művész nem fél a nehéz dolgoktól. Egy híres alkotó mondta egyszer: " Csak, hogy világos legyen: mi, művészek, nem hintázgatunk órákat naponta..."

Ezen levél célja nem az, hogy hozsannát írjak hozzád, vagy dicsérjelek, mert a barátom vagy. Te tudod, mennyire kegyetlenül szigorú vagyok mindennel és mindenkivel, aki művészetről mer beszélni, mert a művészet nagyon komoly dolog, és senkinek nem engedem meg, hogy csúfot űzzön belőle, semmilyen formában. Másrészről, aki ismer, tudja mennyire figyelve élek, mindent átérezve és újranézve, hátha találok igazi művészetté válható apró rügyeket; és mindig rátalálok, legyen akár nagyon nagy rendetlenségben megbújva. Akkor szeretem kezembe venni, jól megnézni, megérteni, gondozni, had nyíljon ki végre.

Pár nappal ezelőtt beszélgettem Szinyei Merse Annával, a nagy festő unokájával, egyik mondata nagyon megérintett, ezért most tovább adom: "Furcsa föld ez a Magyar, a legelképzelhetetlenebb helyeken nőnek virágok."

Ugye rögtön eszünkbe jut Tóth Menyus bácsi, aki Miskén remekműveket alkotott, vagy Rendes Kati néni, aki kis kertben fest nagyon nagy igazságot.

Hajós, a te kis Athénod. Itt, apád erdejében, a dombokon álló szőlőskertekben és a rengeteg művészeti könyvben (amit tudom, tanulmányozol) szép lassan megtalálod az igazságodat. Veled született esztétikai érzékkel rendelkezel, amit bölcsen továbbfejlesztettél simogatva mások műveit. Tudom, sokszor egyedül érezted magad, meg nem értettnek. Ki is nevettek egynéhányan. De garantálom: én sosem, és azok a barátok sem, akik rendelkeznek " az orromnál azért tovább látok" képességgel.

Mérges, az voltam rád, sokszor (és még leszek is, tudom, amikor nem törődsz a tehetségeddel, amikor nem bízol magadban). Tisztellek, mert "ütésálló" művész vagy, pedig tudom, néha nagyot ütök, de te meghallgatsz, talán hitetlenséggel a szemedben, de figyelsz rám, nem adod fel, felállsz, újra kezded és mész előre az utadon.

Tudom, megtennéd nélkülem is, de mindketten szeretjük azt hinni, hogy ez nem így van... Szeretek úgy gondolni rád, amikor Olaszországban vagyok, hogy ott állsz a műtermedben, lehet, hogy egész napos, fárasztó fizikai munka után, cigi-kávé-muzsika és elolvasod, amit felírtunk neked a festőállványod fölé: "Csípőből, Franci".

Amikor nem agyalsz, amikor nem bonyolítod túl a dolgokat, amikor a kezed a szíved meghosszabbodása: megszületnek azok a képek, amik nem félnek az összehasonlításoktól. Tudom, hogy a művészetben, ahogy az életben is, az egyik legnehezebb dolog: nem komplikálni és csak hagyni, hogy az az energia, amit Isten öntött ereinkbe, mielőtt erre a földre jöttünk, szabadon járjon és olyan ösztönös és modorosságtól mentes legyen, mint amikor lesétálsz a kerted végébe a kiserdő felé.

Fess, ahogy a kertedben jársz, fess, ahogy az októberi szőlőt szagolod. Fess, ahogy előtted a nagy Magyar festők tettek: Ferenczy, Mersei, Czóbel, Szőnyi. És még mielőtt valaki felszisszenne, mondván: nana, csak lassan ezekkel a nevekkel.... hozzáteszem: aki nagy mestert választ példaképének, messzire juthat.

Drága Feri, megtaláltad az utadat, most ismerd meg, minden gödröt, minden követ, minden fűszálat ismerj meg rajta - és fesd meg. Én büszke vagyok rád.

Ez a kiállítás érkezés és indulás. Érkezés, mert elérkeztél ahhoz a pillanathoz, amikor már komolyan veszed magad. Indulás, mert innentől már nincs helye a komolytalankodásnak, semmilyen szinten. Amint elindulunk a cél felé, nem nézünk hátrafelé. Dolgozz. Gratulálok, és jó munkát kívánok barátsággal és tisztelettel:

Matteo Massagrande

U..i.:Angikától: Ha hátranézel, szétszedlek. ..."

A kiállítás megtekinthető Hajóson a Borok és Művészetek Házában 2010. július 15-ig.