Karácsony három lépésben...

Ahogyan szép csendesen közeledünk az ünnephez, úgy sokasodnak az ünnepi programok és az azokra invitáló meghívók. Ilyenkor egy vasúti átjáró jut eszembe, meg a felfestett csíkok, s úgy érzem, hogy még féktávolságon belül vagyunk.

Van időnk a meghívók között válogatni, s amely a legközelebb áll hozzánk, arra próbálunk majd eljutni. Természetesen ennek a közelebb álló ünnepségnek a kiválasztása attól függ, hogy mi mit, és hogyan ünnepelünk, mit olvasunk ki a meghívóból. Előfordul, hogy kötelességből, kíváncsiságból, az ismerősök rámenős csalogatásából nem jól választunk.

De igazán tisztában vagyunk-e a karácsony jelentésével? Mit is jelent számunkra? Szemnek csillogást, orrnak jó illatokat, szánknak finom ízeket, selymes tapintásokat, keblünkre ölelő mozdulatot?!  Ez a hozzáállás azt tükrözi, hogy én mit szeretnék, engem hogyan szeretnek, és én hogyan érzem magam. Valahol az egésznek mélyen ott lapul, mint egy fundamentum, hogy ez az én ünnepem, az én ajándékom, nekem címzett, címkézett ajándékok ezek. Mindenki azért verseng, hogy jobbat, szebbet, nagyobbat tudjon adni nekem, nem beszélve arról, hogy gyakorta pénzben kifejezett szeretetről van szó. Mintha mindannyian egy láthatatlan aranyborjút akarnánk körbetáncolni azon a napon.

De valóban én vagyok a legfontosabb ezen az ünnepen?

Ha az ünnepre való készülődésünk során odáig el tudunk jutni, hogy azt mondjuk:

„a karácsony a szeretet ünnepe” akkor az első lépést megtettük, „Mert az Isten szeretet.” (1János 4:8) Az első lépés még korántsem elég, ha emögött a szeretet mögött nem látjuk meg az Atyát, s azt, hogy „Mindent, amit kaptunk kegyelemből kaptuk.” (Efézus 2:8-9)

A második lépés az, amikor már sejtjük azt „a kisgyermeket a jászolban” (Lukács 2:7), akit az üzletek kirakatai ugyan díszletként használnak fel, de te szívedben eljutsz odáig, hogy kimondd: „Krisztus nem üzlet”! Ezzel hangsúlyozzuk Isten igazi szeretetét, hogy „Jézus Krisztus otthagyta a mennyei dicsőséget” (Filippi 2:7), és mindent vállalt: istállót állatostul, illatostul, szegénységet… mindent és mindenkit. Vállalta ezt egy olyan helyen, ahol nem volt olyan rózsás a helyzet, mint amilyennek mi azt gyakran ábrázoljuk. Ő, mint Mindenható Isten, tudta azt, hogy akkor milyenek voltak az emberek és azt is tudta, hogy napjainkban mi milyenek leszünk.

Nagy a felelősségünk, hogy hogyan ábrázoljuk ezt a Krisztust ünnepeinkben, és hogyan jelenik meg ünnepléseinkben? „Jézuska” ott jelenik meg, ahol nem tudunk, vagy nem akarunk Jézus Krisztusról, mint Isten Fiáról beszélni.

A harmadik lépés az, amikor hagyod, hogy a te jászladba, a te szívedbe szülessen meg. Mert az az istálló, az a betlehemi, meg mindegyik jelenti bibliai értelemben az emberi jellemet, tulajdont és tulajdonságot egyaránt. Amint ez a születés megtörténik az életedben, a szívedben, többé nem az „én” áll a középpontban így az ünneplés egészen más lesz számodra és családod számára is.

Az igazi ünneplés ezzel a mondattal kezdődik:

„Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Galata 2:20)