Sokan keresik annak a titokzatos, zárt világnak a kulcsát, ami övezi, körbefonja a hajósi svábok mindennapjait, jellemzi kultúrájukat. Ez a kulcs egyetlen egy ember számára sem ismeretlen, csak korunk individualizmusában sokszor elfelejtjük azt, hogy ez mégiscsak nélkülözhetetlen az emberi kapcsolatokhoz. Ez a kulcs nem más, mint a megfelelő nyitottság és érdeklődés egy másik ember iránt.

Hajóson, a népi pinceszerben sétálva érdekes emberekkel találkozni, azokat minél jobban megismerni nem is olyan nagy ördöngősség. András bácsival is itt ismerkedtem meg. Bár látásból már ismertük egymást, mégis egy közös beszélgetés a szőlőtermesztésről, bortermelésről, a jó borokról, a régi időkről, valahogy közös nevezőnek hatott. Jófajta borainak kóstolásakor visszavonhatatlanul megszületett az a legkisebb közös többszörös, mely nem csak két embert, hanem a hajósi svábokat is összeköti.

András bácsi igazi sváb ember, naponta köszön a szőlőtőkének, megízleli borait, s nem utolsó sorban, gombos harmonikán játszik.

A megbeszélt időre ott vagyok a pincéjénél, Ő már az ajtóban állva vár, nála van a beszélgetésünk tárgyát képző gombos harmonika. A pincében ilyentájt még hűvös van, de a kisszoba asztalán álló gyöngyöző üvegű vörösbor a két pohárral, a falakat díszítő, díjnyertes borokról árulkodó oklevelek és a régi fényképek meleg, otthonos légkört teremtenek.

Czick Andrással beszélgettem.

- Meséljen arról, hogy milyen szerepet kap a zene, a harmonikázás egy sváb ember életében?

- A zenélés, a harmonikázás nálunk családi örökség, a hangszer szeretete apáról fiúra szállt. Én apám segítségével tanultam meg gombos harmonikán játszani - kezdte vidáman a történetet. - Még nem is voltam tíz éves, mikor már zenéltem a hangszeren. Apám nagyon féltette a hangszerét, ezért sokáig nem engedte meg, hogy hozzányúljak. Féltette, ugyanis a muzsikálás a legkedvesebb elfoglaltsága volt, meg pénz keresett azzal, sokszor hívták fonókba mulattatni. Anyám hamar észrevette, hogy nem csak a gyerekek kíváncsisága az, ami miatt érdekel apám féltett gombos harmonikája, hanem a muzsika szépsége. Kezdetben, mikor apám nem volt otthon, anyám mindig megengedte, hogy elővegyem a hangszert. Én onnantól anyám engedélyével titokban mindig elővettem, gyakoroltam. Apám ebből csak azt látta, hogy nagyon szeretem a hangszert. Egyik nap azt mondta, hogy ha ezt el tudod énekelni és zenélni, akkor tovább is tanítalak. Apám igazi sváb ember volt, nagyon rosszul beszélt magyarul, megfogta a hangszert és elkezdte:

"Túl az Óperencián élt egy svábbogár,
Túl az Óperencián élt egy svábbogár.
Keze-lába lefagyott, mert úszni nem tudott,
Igy hát szegény svábbogár a vízbe fulladott."

Ezt magyarul kellett énekelni. Apám rosszul tudott magyarul, Jézus Mária! De mennyire rosszul! Régen mindenhol svábul beszéltek, még a Tanácsnál is. Hamar megtanultam magyarul, apám elvárta. Sokat tanultam annak idején egy Kalocsáról ide, Hajósra költözött magyar családtól. Ott volt egy fiú, ő tőlem tanult svábul, én pedig tőle tanultam magyarul.

Alig tudtam a muzsikát fölemelni, de nagyon igyekeztem. Mikor apám látta, hogy megy a feladat, elkezdett tanítani. Kaptam egy kisebb, használt gombos harmonikát.

- Ez a hangszer gyönyörű, míves kézimunka. Annak idején honnan és hogyan lehetett ilyen hangszerhez hozzájutni?

- Akkor fél hold szőlőt kellett eladni egy ilyen hangszerért. Azt kéz alól vette nekem apám, itt Hajóson. Annak idején Hajóson élt egy mester, akinek nagyon jó füle volt a harmonikák beállításához, ő Ausztriából hozta a hangszereket eladásra. Nekem van egy több mint 100 éves gombos harmonikám is, de az már kiszolgált, úgyhogy dísz. Az még eredeti osztrák, családi emlék. Egy időben szerettem volna tangóharmonikát is, de az valahogy elmaradt.

- Mi a különbség a gombosharmonika és a tangóharmonika között?

- A tangóharmonika mulatságra való, ott vannak fél hangok is.

- De azért a gombossal is lehet mulattatni!?

- Hát hogyne! Azzal is lehet, a gombosnál csak a nagyon jó fülűek veszik észre a fél hangok hiányát.Ebben a harmonikában, ami nálam van, CF hangok voltak, de én G-dúrt szerettem volna, mert én azt jobban tudom énekelni, ezért áthangoltattam. A legtöbb nép a G-dúr hangot szereti. Annak ellenére lehet mulattatni, hogy a gombos harmonikában kevesebb hang van, mint a tangóban.

- A régi fényképek a pince szobájának falán arról árulkodnak, hogy tényleg nagyon fiatalon kezdte a muzsikálást és sok embert mulattatott meg.

- Már kisiskolás koromban jártam fonókba muzsikálni, de csak délután, mert akkor apám aludt, ő este zenélt. Azon a fotón, ott a sarokban, még nem voltam tíz éves, már akkor zenéltem a barátaimnak. Apámat, mikor 11 éves voltam, elvitték Oroszországba háborúba, én addigra már tudtam zenélni, ő onnan már nem jött haza.....Fiatalon a barátaimat tanítottam, van olyan, aki a mai napig nagyon jól megtanulta a zenélést. A többi fényképen barátoknak, vendégeknek, turistáknak zenélek.

- A nótákat magyarul, vagy svábul énekli?

- Én tudok magyar nótákat is, de általában sváb nótákat játszok. Szeretem, ha jönnek bort kóstolni idős sváb turisták, mert szeretik és tudják is azokat a régi sváb nótákat, amiket éneklek.

- Mit gondol, mi a titka annak, hogy régen egy utcában két-három sváb ember is tudott harmonikán játszani, ma pedig ez a gyönyörű hangszer már szinte ismeretlen a fiatalok előtt?

- Igen, régen minden utcában több ember is játszott, régen voltak fonók, ahol találkozhattak a barátok. Az, alkalom volt a zenélésre és a mulatásra is. Emlékszem.... Téglákra fektettünk deszkákat, azokat körberaktuk a szobában, akkor az volt a pad... Ott mindig szólt a zene, egymástól tanulták az emberek a muzsikálást. Ez volt régen... Az unokám is elkezdett tangóharmonikázni, nagyon-nagyon szépen zenélt, de ő valami magas iskolát szeretne elvégezni és amellett nincs ideje. A mai fiatalok a sok tanulás miatt sem foglalkoznak már ezzel, meg persze a fonók is megszüntek, ahol mindig szólt a harmonika szó. Régen nem volt tévé, fonó pedig minden utcában volt. Nem volt motor, autó, az egész faluban nem volt annyi cipő, mint ma egy házban. Nem volt, mert faklumpában járt mindenki. Ebben a világban az emberek maguknak csináltak elfoglaltságot. Szegények voltunk, de boldogok. Akkor helye volt a harmonikázásnak is. Ma a fiataloknak nincs semmi. Régen a fiatalokat beengedték a házakba, mert ott volt a fonó. Ma a fiataloknak vidékre kell menni szórakozni.