Európa uralkodóházainak tárgyi emlékeit felvonultató gyűjtemények már a 15. századból őriznek hintalovakat. Hogy miért is volt szükség rájuk századokkal ezelőtt? Hát nem a szerepjáték kedvéért csupán, hogy leutánozzák a felnőtteket, miként azok elvágtatnak vadászni, vagy hadakozni. Hanem a hintalóval játékosan előkészítették magát a lovaglást, amit minden kisfiúnak készségszinten művelnie kellett. A hintalovakkal párhuzamosan megjelentek az egyszerűbb változatok is, egy fanyél testen díszes lófej, amin nagyobbacska fiúk nyargaltak bőszen. A mostani hintalovakra emlékeztető példányokra a 17. században bukkanunk, majd a 19. századig töretlenül fejlődnek, és ahogyan a telivér lovakat előnyben részesítették gyorsaságuk, könnyedségük miatt a felnőttek, úgy követték a játékkészítők a játéklovakkal a trendet.

Kecsesebb, elegánsabb, élethűbb lovak jelentek meg. 1800-as évek végére a tehetősebb polgárok gyermekszobáinak elmaradhatatlan kelléke lett. Ebből az időből őrizünk legtöbb példányt a játékmúzeumokban és játékgyűjteményekben.
A nagy háborúk nem csak visszavetették a játéklovak gyártását, hanem jelentősen át is alakították őket. A gyártott játékok között változatos anyagok és letisztult formák jelentek meg. A gyártók az olcsóbb, egyszerűbb változatot választották, így napjainkban nem csak fából, hanem műanyagból is készül hintaló, hogy némileg kárpótolja azokat a szülőket és gyerekeket, akiknek nincs lehetőségük a közeli lovardában megülni a pónit.

Utóbbi években támasztott igény és kereslet miatt, újból fellendült a kézzel készített, egyedi hintalovak gyártása. Ennek szép példája az irodám falán levő falinaptárból, egy újzélandi játéktervező fejnélküli hintalova:

Elég csak a képre nézni, rögtön szembeötlik a félreérthetetlen funkció, az ötletes, és meglepő megoldás.
Végnapjaikat élik a 2011. évi naptárak. Az irodám falán szorosan egymásba bújnak és a december hónappal takaródznak a túllapozott oldalak, melyről egy hintalovas integet, még nem tudni, hogy nekem, vagy a velünk szemben jövő 2012-es esztendőnek. Körülötte egy kis bölcsesség holland nyelven, ami magyarul annyit tesz: „Némely hívők, mint a hintalovasok, csupa mozgás, de semmi (előre) haladás”

Gondolom, nem kell sokat magyarázni. A fenti kép félreérthetetlenné teszi az üzenetet.
Jézus egyszer egy példázatot mondott némely elbizakodott embernek a bolond gazdag tévedéséről, aki így szólt magában „Ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van, sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál”(Lukács 12:19) hintázzál. Ez a megoldás, a lehető legrosszabb, ez egy végzetes megoldás.

Tovább nézve a képet az is eszembe jut, amit Jakab apostol ír azoknak, akik „nyeregben” érzik magukat. Vagyis, akik anyagilag is, erkölcsileg is megnyugtató, stabil pozícióban vannak, és úgy érzik elérték céljukat, hogy állásuk, gazdagságuk alapján semmiféle problémájuk nem lehet, hatalmuk révén pedig biztonságban vannak. Nos! Nekik mondja Jakab:  „Tehát, akik azt mondjátok ma, vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehellet, amely egy kis ideig látszik, azután eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: ha az Úr akarja és élünk, és ezt, vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban.” (Jakab 4:13-17). Nyüzsögtök és hintáztok hintalovaitokon szobátok védett szegletében, hogy azért szem előtt is legyetek, de mindent szemmel is tartsatok. A vágtával, a haladással, a testben és lélekben való gyarapodással csak áltatjátok magatokat, és észre sem veszitek, hogy megrekedtetek valahol.

A karácsony emléke friss, még állnak a fák, még bennünk az ünnep hangulata, lendülete. A keresztyén világ vízkereszt felé halad, még nem késő: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van…” (Ézsaiás 55:6)
Én a „Pásztorokkal vagyok útban, Jézusom, hogy látni tudjam. Őt, az Isten-gyermeket, aki értem született”.